[ Pobierz całość w formacie PDF ]
lanással.
Eva csak most vette észre, hogy elszólta magát. Zavartan nézett
maga elé, szólni sem bírt. Szerencséjére épp a kastély elé értek.
Silvie és az anyja a teraszon várták Qket. Eva menekülésszerqen,
szinte futva tette meg az utolsó pár lépést, s üdvözölte a két hölgyet.
Utána besietett a házba anélkül, hogy visszanézett volna.
Megmondom papának, hogy vendég jött vetette még oda a
többieknek, és eltqnt. Odabent megkért egy lakájt, adná hírül az úr-
nak, hogy vendége van. P maga pedig a szobájába sietett, hogy ösz-
szeszedje magát egy kicsit.
Szobájába érve az ablakhoz lépett, s a függöny mögé rejtQzve fi-
gyelte Götzöt. A férfi üdvözölte Silvie-t és az anyját, majd helyet
foglalt közöttük a teraszon. Eva csodálta könnyed, elQkelQ mozgását.
Ahogy kezet csókolt az úrnQnek, ahogy hátradQlt a fotelben, majd
megint fölpattant, hogy kendQt terítsen a nénje vállára... mindezt
olyan elQkelQséggel, könnyedséggel vitte véghez, olyan tökéletes
eleganciával, és mégsem pedánsan, nem szertartásosan! Végül
Woltersheim is kijött, a két férfi kézszorítással köszöntötte egymást,
majd helyet foglaltak a hölgyek körében, s társalogni kezdtek velük.
Eva fölsóhajtott. Hej, ha olyan könnyedén, magabiztosan tudna Q
is csevegni Götzcel, mint Silvie! Már megint szörnyq ostobán és
ügyetlenül viselkedett! Götz nyilván kineveti magában... Hát hogy
lehetett olyan buta mód elszaladni? Szép nyugodtan ülve kellett vol-
na maradni, majd pedig kecses meghajlással köszönni, mint ahogy
mama épp tegnap mutatta! A tükör elé állt, és kifogástalan meghaj-
lást mutatott be. Csakhogy, sóhajtott aztán, mire jó már az egész?
Hiszen megint felsült Götz elQtt. Vajon itt marad villásreggelire?
Eva megint az ablakhoz lépett. Úgy néz ki, eszében sincs elmenni.
A személyzet már a terítéssel volt elfoglalva. Eva elQrehajolt, hogy
megszámolhassa a terítékeket. Úgy van. Itt marad. Borzasztó. Most
majd megint vele szemben kell ülnie. Nézni fogja Qt, és akkor Q
mindenképpen ügyetlenkedni fog. Ennyire már ismerte magát. Talán
kimenthetné magát azzal, hogy a feje fáj? Silvie szokta, ha éppen
rosszkedve van. De még mielQtt határozhatott volna, Jutta robbant be
a szobába.
Gyere, Eva! Götz Herrenfelde van itt. Csináljunk bohócot belQ-
le!
Jutta, az isten szerelmére! ragadta meg Eva rémülten a kislány
karját. Ne bosszantsd, kérlek, az én kedvemért! Azt szeretném, ha
egyáltalán észre sem venne engem!
Menj már! Igazán, olyan nyuszi vagy! Hagyod magad megfé-
lemlíteni! Pedig pompás mulatság Götzöt heccelni, eszményi partner
hozzá, azt meg kell hagyni. Vág az esze, annyi szent! De attól még
elviselhetetlen egy alak. Gyereknek néz, de errQl le fog szokni, azt
garantálom.
Könnyen beszélsz, hisz így is, úgy is felnQsz lassan. Nem lesz
más választása felelte Eva kis mosollyal.
Na, gyerünk már, készen vagyok.
Lementek a lépcsQn. Götz az egész étkezés alatt nemigen nézett
Evára, csak ha feltétlenül muszáj volt. Nem is szólt hozzá, csak né-
hány udvarias semmiséget. Eva föl is bátorodott lassan, s ügyetlen-
kedés nélkül esett túl a megpróbáltatáson. Igaz, Fritz és Silvie be-
szélgetése el is vonta a figyelmét. A kerti ünnepségrQl csevegtek,
amelyet egy szomszéd birtokos készült rendezni a napokban, s
amelyre hivatalosak voltak. Jutta azonnal duzzogni kezdett, hiszen
Eva és Q nem mehetnek társaságba, úgyhogy Silvie szabadon garáz-
dálkodhat majd! Ki tudja, hátha éppen most akarja végleg csapdába
ejteni Fritzet. Hiába tiltakozik ellene Fritz, lehetséges, hogy a végén
mégiscsak Q gyQz... Hogy incselkedik vele most is, hogy forgatja azt
a hideg szemét, s a kezét a fiúéhoz közelíti! Kiállhatatlan, elviselhe-
tetlen! Mindenképpen figyelmeztetni kell Fritzet! Silvie szemláto-
mást döntQ lépést tervez. Titokzatosan pusmog, tanácskozik mamá-
val, és egy új ruhát is rendelt. Fritzet határozottan állhatatosságra kell
inteni, gondolta Jutta eltökélten. Ó, ha ott lehetne Q is! Hiszen kész
nevetség, hogy a tizenhat évével még nem engedik társaságba. Vagy
ha Eva legalább képviselhetné. De neki is otthon kell maradnia, míg
nem telt le a gyászév.
Elérkezett a rettegett kerti ünnepség napja. Jutta délelQtti leckeórái
az állandó dorgálás jegyében teltek. Nem volt képes a tananyagra
figyelni. Tegnap este látta, ahogy Silvie fölpróbálja a kerti ünnepség
örömére rendelt új ruháját. Nagyon vonzó volt benne, már amennyire
vérszegény bájaitól csak tellett. Azonkívül Jutta hallhatta Silvie be-
szélgetését az anyjával. A tanácskozást persze nem az Q fülének
szánták, és szörnyen felzaklatta a kislányt. És most nyugodtan kelle-
ne ülnie Mademoiselle elQtt, és a francia fordítással foglalkoznia.
Iszonyú. Minduntalan az ablakra tévedt vágyódó tekintete, s búsan
sóhajtozott hozzá. Mikor pedig meglátta az istállók felé tartó Fritzet,
hirtelen olyan heves fejfájás vett rajta erQt, hogy Mademoiselle
kénytelen volt elengedni. Azonnal Fritz után lopakodott, az istálló
irányába. Az ajtóban össze is ütközött a fiúval. Az visszalépett, s
beengedte Juttát az épületbe.
Halló, Juc! Vége a leckének? Azt hittem, még kínoz kicsit a
Mademoiselle!
Ugyanis migrénem van magyarázta Jutta nagy lelki nyuga-
lommal.
Szélhámos! állapította meg Fritz.
A kislány elbizonytalanodva nézett rá, de aztán dacosan fölszegte
a fejét.
Persze. De hát muszáj volt valahogy kijutnom.
Mégis miért?
Beszédem van hozzád nyilatkoztatta ki ünnepélyesen Jutta.
Úgyhogy megkérlek szépen, gyere velem a kertbe, a gyümölcssö-
vény mögé.
Gyümölcsöt akarsz csenni?
Jutta megsemmisítQ pillantással mérte végig.
A boldogságodról van szó mondta fojtott hangon.
A fiú lenyelte a nevetését.
Mit nem mondasz!
Gyerünk! követelte Jutta.
Juc, tényleg olyan fontos ez? A majorban kéne már lennem...
Ráér. Ez fontosabb.
Teringettét, de ünnepélyes vagy húzta össze a szemét Fritz,
fensQbbségesen végigsimítva a szakállán.
Jutta toppantott.
Gyerünk már végre! Mademoiselle még meglát, és akkor jaj
nekem.
S ezzel maga után húzta Fritzet a kertbe. A gyümölcssövény vas-
tag fala mögött megállt.
Fritz! Tudomásom van róla, hogy Silvie mindenképpen el akarja
jegyezni magát veled. Méghozzá ma: Hallottam, amikor megbeszélte
mamával.
Fritz hegyezni kezdte a fülét.
Hohó, Juc! KettQn áll ám a vásár!
Jutta bólintott, és hamvas, gyermeki arca görcsösen megvonaglott.
Nyelt néhányat, hogy visszafojtsa feltörni készülQ könnyeit.
Persze, Fritz. Neked is akarnod kell. De ha képes vagy ezt ve-
lem megtenni, akkor... akkor... ó, istenem, nem is tudom, hogy akkor
mit csinálok!
Jutta nagyon elsápadt, s a szemébQl mélységes fájdalom sugárzott.
Fritz döbbenten bámulta. A lány szeme ékesszólóan tanúskodott ar-
ról, hogy most nem valami gyermeteg ostobaságról van szó. Semmi
gyerekes nem volt ebben a pillantásban. GyötrQdQ fiatal nQ szemei
néztek rá. Fritznek különös érzése támadt, ahogy elnézte a sírósra
görbült, gyermeki szájat és a rettegQ szempárt fölötte. Ez az érzés
csöppet sem hasonlított a megszokott fesztelen cimboraságra. Igaz,
azelQtt is már nemegyszer furcsán átforrósodott a szíve tája, ha vé-
gignézett a szép, karcsú teremtésen. Érezte, hogy a lány a felnQtté
[ Pobierz całość w formacie PDF ]