[ Pobierz całość w formacie PDF ]
számára, mert idegennek kell maradnia. Férje iránti szerelmében és a kényszernek
engedelmeskedve elhitette magával, hogy elégedett a sorsával.
Valóban az? Lelke legmélyén nem szunnyadt-e ott a vágy egy kényelmesebb élet után?
Elhessegette magától ezt a gondolatot. Szamárság! Egész idQ alatt boldog és elégedett volt, és
az is maradna, ha Hans végre teljes bizalommal lenne iránta.
Nyugtalanul kipillantott az ablakon. Még mindig nem jön haza a férje? Egyre jobban
belelovalta magát a bánatba, és végül elQbuggyantak a könnyei. Maga sem tudta, miért sír.
Amikor Hans nem sokkal késQbb hazatért, felesége sietve felszárította a könnyeit, és
nyugalmat erQltetett a vonásaira.
Mindhiába, mert Hans azonnal észrevette az arcán a sírás nyomait és rossz hangulatát.
- Látom, hogy sírtál, drágám. Mi van veled? Beszélj, kicsim!
Anita kerülte a férfi tekintetét, és kibontakozott karjaiból.
- Semmi baj, Hans, kérlek, ne is törQdj vele! Rossz hangulat tört 'rám. Azt hiszem, kicsit
egyedül éreztem magam, mert nem voltál itt.
A férje átölelte, és szerelmesen a szemébe nézett.
- Sokat hagylak egyedül, drágaságom? Bocsáss meg érte, és hidd el, csak azért teszem, mert
meglepetést készítek elQ a számodra.
Anita nyugtalan érdeklQdéssel pillantott rá.
- Meglepetést nekem?
- Igen - bólintott Hans -, az én Nitám utólagos ajándékot kap. Holnapután megtudod, mi az.
A fiatalasszony megragadta a férje vállát, és tágra nyílt szemmel nézett fel rá.
- A meglepetést mindig titkolózás elQzi meg, Hans. Bevallom, nem szeretem a
meglepetéseket. Sokkal jobban örülnék, ha mindig mindent elmondanál, azt is, amit gondolsz
és érzel. Valamennyi gondolatodban osztozni szeretnék.
A férfi tekintete Anita arcát fürkészte. Úgy érezte, alapjában megváltozott. A szemébQl
szomorúság áradt, és látszott rajta, hogy valami bántja.
- Hát nem osztozol bennük, drágám? Nem tudod talán, hogy minden gondolatunkban és
érzésünkben egyek vagyunk? - kérdezte komolyan.
Anita kiszabadította magát az ölelésébQl. Hirtelen haragra lobbant.
- Elkészítem a teát - felelte kitérQen, és kisietett a szobából.
Nem vette észre, hogy nagy igyekezetében kiesett a zsebébQl az elrejtett levél.
Hans megütközve nézett utána, aztán lehajolt, hogy felemelje az összehajtogatott papírlapot.
Azonnal felismerte Erika asszony írását, és igencsak meglepQdött. Lehet, hogy ez a levél az
oka Anita kisírt szemének és különös viselkedésének? Erika talán valamilyen gonoszságot
eszelt ki? Könnyen kitelne tQle.
Pillantása a levélre esett, éppen arra a sorra, ahol az állt: "Nem kell hát többé féltékenynek
lenned..."
A férfi összerezzent. Aztán hirtelen felpattant, mintha ellenséget látna. Mi ez? Mi fenyegeti a
boldogságát?
Még akkor is így állt, amikor Anita visszajött a teáskészlettel. Meglátta férje kezében a
levelet, és megrémült.
- Elveszítetted a leveledet, Nita - szólalt meg Hans. - Látom, a mostohádtól érkezett.
Akaratlanul is megláttam néhány szavát. Megkérlek, engedd meg, hogy az egészet
elolvassam.
A fiatalasszony odasietett hozzá, hogy kikapja kezébQl a levelet.
- Nem! Nekem szól.
- Gondoltam, éppen ezért szeretném elolvasni. Az az érzésem, hogy összefügg vele a különös
viselkedésed.
Anita elsápadt.
- Kérlek, Hans, add vissza a levelet! Nem akarom, hogy elolvasd.
- Az elQbb azt mondtad, Nita, mindenrQl tudni akarsz, amit érzek és gondolok. Már többször
is beszéltél errQl, és észrevettem, hogy az utóbbi idQben kissé nyugtalan vagy. Most tehát én
is azt mondom, mindent tudni akarok rólad. Úgy érzem, hangulatváltozásod szorosan
összefügg ezzel az írással. Tudnom kell, mi bánt. Nem bízol bennem?
- De igen, Hans, és ha mégis titkolok elQtted valamit, az a te hibád, és nem az enyém. El
akarod olvasni a levelet. Hát jó, tedd meg! Akkor majd megtudod, mi bánt, amióta ismerlek,
miért nem hittem el, hogy szerelembQl kérted meg a kezemet, és miért kellett azt gondolnom,
hogy csak a vagyonomra pályázol. Olvasd el a levelet, de kérlek, ne feledd, hogy te követelted
ki! Önként sohasem adtam volna oda neked.
A férfi fejcsóválva nézett rá. Felesége a zavar leghalványabb nyomát sem tudta felfedezni az
arcán. Egyszerqen csak meglepte, hogy Anita olyan titkot rejteget, aminek a létezését Q még
csak nem is sejtette.
Lassan széthajtotta a levelet, és olvasni kezdte. Eleinte közönyösen tekintett Erika asszony
soraira, ám mire a végére ért, elképedve pillantott fel.
Anita szívében vad félelemmel figyelte. Mérhetetlenül rettegett attól, hogy most összetörik a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]