[ Pobierz całość w formacie PDF ]
tudnak ilyen konstellációk nélkül, sQt ellen is?
Amikor arra utaltunk, hogy mekkora szerencsétlensége-
ket zúdított reánk földrajzi helyzetünk, más szempontból
legott feltqnQ, hogy létünk és fönnmaradásunk szempontjá-
ból centrális elhelyezkedésünk mekkora elQnyökkel jár, hogy
a magyar eszme teljesen centrális jellegq, a magyar eszmét
pótló, vagy a magyar eszme vesztére törQ törekvések perife-
rikus jelentQségével szemben. Közép-Európában csak akkor
lesz rend és nyugalom, ha a megoldást nem a periferikus
népeknél keresik, hanem visszatérve a földrajz és a mértan
szabályaihoz, a megoldás egyedül lehetséges és egyedül reális
módjával, a súlypont a földrajzi, mértani és történelmi
centrumra csúszik vissza, amely a széleknek annyi önállósá-
48
got és önkormányzatot nyújt, amennyi az észszerqség, a vi-
szonyosság s az egyensúly törvényei alapján szükséges és
lehetséges. Amikor összegezni akarjuk államszervezQ és állam-
fenntartó erényeinket, ne hagyjuk ki közülük helyezkedési
érzékünk csodálatos finomságát, azt a nagyjelentQségq tényt,
hogy a honfoglaló magyarság éppen a Dunavölgy közepét
szállotta meg, amelyet ismét és ismét birtokába vett, amikor
erQszakos hódítások, vagy telepítések már-már kimozdították
innen. Ennek a középponti elhelyezkedésnek politikai, gazda-
sági és katonai elQnyeit senkise ismerte fel nálunknál vilá-
gosabban és mélyebben. Se a rómaiak, akik két provinciáju-
kat a keleti és a nyugati szélekre alapították, végtére is az
Q hatalmi rendszerük súlypontja az itáliai félszigeten feküdt
Nagy Konstantin császárig se a hunok, akik sokkal többet
markoltak, mint amennyit megtarthattak, se a germán törzsek,
amelyek szintén a római limeseken belül telepedtek meg, se a
szláv hordák, amelyek az állami kohézióra való minden képes-
ség nélkül csavarogtak a senki földjévé vált Duna völgyében.
Ez az Qsi foglalás, amelyet mint említettük néhányszor
meg kellett ismételnünk, egyéb tényeinken és tulajdonsá-
gainkon kívül biztosítja nekünk adott pillanatban a központi
helyzet sorsdöntQ fölényét, a szélek népeinek idQnkénti ambí-
ciójával és szerencséjével szemben. Még ha lemondani akar-
nánk is a vezetés gondolatáról, ez a központi fekvés a királyi
Duna mentén, folyton azt fogja sugallni és arra ösztönözni
nagyobb aspirációkra felajzott magyar nemzedékeket, hogy
a budai Vár ennek a területnek a Capitoliuma, amelyen min-
dig nagyobb a hatalom ingere és csábítása, s mindig nagyobb
az uralomszervezQ géniusz igézete. Ez a központi helyzet
ellensúlyozta gyakran meddQ és sivár generációk rossz politi-
káját s végeredményben helyrehozta rossz kormányzatok
vészes kisiklásait és gyászos mulasztásait. Nem tartozunk hát
egy kényszerfelszámolás alatt álló politikai csQdtömeghez,
hogy okvetetlenül negyven-, vagy huszonötszázalékos egyez-
séget kelljen kötnünk történelmi hivatásunkkal. A mi faj-
tánknak nem sub s p e c i e c o n j u n c t u r a e , hanem
sub s p e c i e a e t e r n i t a t i s adatott meg a hatalom és
a méltóság a Duna-menti népek sokadalma között.
A MAGYAR ÉS A HABSBURG ESZME
KÉPZELETE
Azt is említettük, hogy a Habsburg-ház összeomlásának
egyik oka a dunavölgyi probléma szemléletében az a követ-
kezetesen érvényesült dinasztikus öncélúság, amelyhez az epi-
gonizmus önállótlanságával és gépies tradicionalizmusával
akkor is ragaszkodtak, amikor már más útra kellett volna
térniök. A Habsburgok nagy tanácsadói közül Savoyai Eugén
hangsúlyozta a tizennyolcadik század elején: den Schwer-
punkt nach Ofen zu verlegen. Az egyik legmozgékonyabb
osztrák politikai elme, Gentz Frigyes, a római szent biroda-
lom bukása után szintén azt ajánlotta, hogy a birodalom ke-
leti szféráira helyezzék a hatalom súlypontját s inkább alakít-
sanak egy pannóniai császárságot, amely nagyban és egész-
ben a régi magyar állameszme felelevenítésével járt volna.
Ismeretes az is, hogy az ötvenes években Bismarck mint po-
rosz követ a démoni lángelme éleslátásával és rapiditásával
ismerte fel a magyar államterület centrális fontosságát a
nyugati szláv-német tartományokkal szemben.
Mi a jövQ? A magyar eszme és a Habsburg-eszme kom-
promisszuma, amely a magyar állameszme centrális jellegébQl
indul ki, hogy az egyensúly nevében, a tényleges erQviszo-
nyok számbavételével, biztosítsa a periferikus erQk önkor-
mányzatát és önfejlQdését. Kérdés: tudjuk-e és merjük-e vál-
lalni azt az új irányt, amely éppoly korszakos lépést jelentene
a magyarság és a nemzetiségek viszonyának átalakulásában,
mint aminQ bátor és egyúttal megfontolt fordulat következett
be az 1868-iki nemzetiségi törvény által, amely a rendi állam
patriarchalizmusából a nemzeti államnak a soknyelvüség elle-
nére egy eredeti, végtelenül ruganyos és fejlQdésképes formá-
ját teremtette meg. Deák törvénye egységes és oszthatatlan
magyar nemzetet ismert csupán, amely különbözQ nemzetisé-
gekbQl áll. A nemzeti és állami fogalomnak olyan típusát
50
alkotta meg e törvény által, amelyben a magyar etnikum is
éppen olyan nemzetiség csak, mint a rutén, a német, a szlo-
vák, a román, satöbbi, s amely a természetes fejlQdés kiválo-
gatódó törvénye útján megteremtette például az amerikai
nemzetet a soknyelvq fajok konglomerátumából, amely azon-
ban a nemzetiségi individualitások szabadságai fölött fenn-
tartotta a legfQbb hatalom egységét s a legnagyobb tekin-
tély egyöntetqségét. Deák a nemzetiségi törvény alapelveiben
egyrészt a negyvennyolcadiki események tanulságait és kö-
vetkezményeit vonta le, másrészt a rendi magyar államegy-
ség gondolatát akarta konzerválni, liberális és demokratikus
formák között.
Senkise értette meg nálánál jobban annak a ténynek a
fontosságát és senkise iparkodott annyira e tény megragadá-
[ Pobierz całość w formacie PDF ]